Hajdanán illem-etikettet oktattam az ország cégeinek és megtanítottam a kalauzokat is, hogyan üdvözöljék az utasokat és ne az ellenséget lássák bennük. Bár ez nem volt könnyű feladat. Abban az időben a tananyag része volt az ajándékozás is. Az illemtan szerint ismertek a kritériumok, de most nem is ezzel foglalkoznék. Ott hangzott el kérdésként az egyik aktívabb hallgatótól, hogy miként tudassuk kedvesünkkel, mit szeretnénk kapni ajándékba. Omnipotens trénerként azt javasoltam, hogy amikor sétálunk párunkkal a kirakat előtt vagy az üzletben, halk sóhajok közepette ámulgassunk a kiszemelt portéka előtt. Ha tehetjük többször is, így juttatjuk el az üzenetet a B memória szintre. Remélem, sok diákomnak okoztam örömet az eljövendő életében ezzel a megfizethetetlen tanácsommal. Magamról nem mondható el ugyanez, aki tanítja…. mondás talán érvényes rám is. Sóhajtoztam én a kiszemelt ajándék előtt, de nagyon úgy tűnik, hogy mindhiába.
Miért van az, hogy a férjem azt hiszi, hogy televíziót szeretek kapni a jeles ünnepeimre. Már nincs a lakásban olyan helység, ahol ne tudnék tévézni és a régebbi darabokat folyamatosan elajándékozom kedves rokonaimnak. Kisebb ünnepekre Starbucks bögrét kapok, ezt sem értettem. Gondoltam, egy életem egy halálom, utánajárok ennek a misztikus dolognak. Hiszen mindennek oka van és ha az Univerzum nem is, de a férjem talán üzenni akar ezzel a gesztussal valamit.
És valóban. Nincs itt semmi misztikum. Drága párom úgy gondolta, hogy annyi dolgom van a háztartásban, hogy a legritkábban tudok leülni és tévézni. Így romantikus gondolata az volt, hogy megoldja ezt a problémát. És azt se feledjük, hogy nálunk nincs harc a távkapcsolóért, mint annyi családban. Mindenki békésen szunyókálhat a saját kedvenc műsora előtt, már ha éppen nem mosogat az X Faktor közben. Más a helyzet a Starbucks bögrékkel.
Én már el is felejtettem, hogy egyszer régen Párizsban kávéztunk ebben – a francia hangulatúnak egyáltalán nem nevezhető – franchise kávézóban, de mi annyira jól éreztük magunkat és egyébként is éppen elegünk volt a franciák bunkóságából, hát amerikai kávét ittunk csak azért is. Sok pénzünk nem volt és arra már nem futotta, hogy megvegyük a kávézóban kapható jópofa bögrék egyikét. Szóval erre a jó hangulatra gondolt az édes, és így szerette volna megvalósítani egy álmom. Mivel a férfi agy praktikus, a jól bevált tippjéhez ragaszkodva minden évben megörvendeztet, ha nem is egy tévével, de egy bögrével biztosan. Vajon hogyan kellene tudatosítanom, hogy az IKEA-ban kapható hajós függönyre váltsunk a bögréről? Vigyem hajókázni?