Ha tökéletes anya lennék, akkor arról írnék, hogy már szabom, varrom az idei farsangi jelmezeket, természetesen természetes és újrahasznosított alapanyagokból. De az igazság az, már lassan tíz éve „jelmez-frászt” kapok farsang előtt. A tünetei a következők: kis lelkiismeretfurdalás, hogy nem tudok házilag előállítani még egy szalmaszoknyát sem. Bár a fiaimat ez nem zavarta meg a fejlődésben… Majd a következő magam által generált probléma kavarja fel lelki békém: minek öltözzön a gyerek, ami nem túl meleg, nem kényelmetlen és az is jó lenne, ha a csoportjában a tuti jelmeznek köszönhetően a nemlétező népszerűségi lépcsőn fentebb lépdelhetne.
És ezzel a január közepén kialakuló tünetegyüttessel elkezdődik nálunk a jelmez kutatási őrület. A nagyobb fiam idén nem bonyolítja túl a dolgokat, a Gangnam Style énekesének öltözik, (mint minden második felsős a suliban). Ez a jelmez nem lesz bonyolult: csokor nyakkendő, béna érettségi öltöny és napszemüveg kell hozzá, no és sok hajzselé, meg a zene, amit a DJ lejátszik majd. És ha elég bátor lesz, akkor eltáncolja azt az idióta táncot, amitől az egész világ megőrült. Mivel öltönye nincs, ezért benézek majd egy-két turiba és onnan fillérekért megszerzem ami kell.
Míg idáig eljutottunk, öltözött már Pán Péternek, Aladinnak, Obi van Kenobinak, Darth Vadernek és bűvésznek. Ezeket a jelmezeket megvásároltuk, nem kis pénzekért. A bűvészt kölcsönöztük jelmez boltban, ami majdnem annyiba került mintha megvettük volna, egy kicsit talán még drágább is volt. Nem beszélve a bűvésztrükkös dobozról, amiből végül egy trükköt sem mutatott be nagy izgalmában.
Emlékszem, még bölcsiben történt, hogy élete első farsangján az átöltözés után elszállt minden bátorsága. Pán Péter zöld manócskaként, igazán tündéri volt a jelmezében. Kezdő, de annál lelkesebb anyaként, először megvigasztaltam, majd eszembe villant, hogy a neszeszeremben hordtam egy csillámos szemhéjpúdert. Soha nem használtam, mert túlságosan csillogott, mindig ki is akartam venni, mert teljesen feleslegesen foglalta a helyet. De azon a napon értelmet nyert csilliség! Hirtelen ötletként, azt mondtam kicsi, megszeppent fiamnak, hogy van nálam egy Bátorság varázspor. Felcsillant a könnyes szempár és már tartotta is pofiját Pán Petink, szabad az utat engedve a varázskencének. Anya szépen bekente a pici pofit és már szaladt is a bátorságot kapott fiam a többiek közé. Persze ezek után mindenkit be kellett kennem és az egész csoport vidáman, csillogott-villogott a trendi sminktől.
A kisebb fiamnál más a helyzet. Naponta módosítja a kiszemelt szuperhőst. Szerencsére van némi muníciónk a nagyobbtól. Mondanom sem kell, hogy a meglévő jelmezek érdeklik a legkevésbé. Nem értjük, hogyan alakult ki, de misztikus vonzalom fűzi a Pókemberhez. Nem is látott ilyen filmet vagy képregényt, de már két éve csak ennek a figurának van esélye farsang közeledtével. Nem tudom, hogy másoknál hogy van, de szívesen felveszi a jelmezt itthon is és abban játszik egész nap. Vicces látvány egy mini pókemberrel összefutni a fürdőszobában. Szerencsére idén már nem ez a szuperhős a sztár, így most Indiana Jones-nak öltözik. A Vatera-n vettük meg egy angol gyerek megunt jelmezét. Már csak ostor kell hozzá és indulhat a móka.
Nálunk az oviban a szülőknek is be kell öltözni a farsangi ünnepen. Nagyon vicces látvány a sok macskanő anyuka. Mivel maximalista vagyok, így ezt a feladatot is nagyon komolyan vettem. Tavaly királynőnek öltöztem, amihez kölcsönvettem fiaim régi ikeás koronáját és palástját. A korona nagyon siralmas állapotban volt, restaurálni kellett. Szerencsémre az oviban éppen egy farsangi maszkkészítő délutánon vehettem részt. Megláttam a sok csillogó pöttyöcskét, amiket a maszkokra ragaszthattunk fel díszítő elemként. Oh! Már láttam is lelki szemeim előtt, milyen szépen mutatnának ezek a csilli pöttyöcskék az én kopott koronámon. Fogtam hát egy maszkot és annyi pöttyöt tettem rá, amennyit elbírt vagy még többet… Hazaszállítottam és átműtöttem a koronámra, ami olyan szép lett, hogy kiállíthatták volna múzeumban is Sissy koronájaként. Még egy jelmez kipipálva.