Már annyi barátom járt a cseh fővárosban, és annyi jó sztorit hallottam Prágáról, hogy kíváncsi lettem, miben jobb a cseh főváros a mi fővárosunknál turista szemmel. Így elindultunk megtapasztalni, miért is dicsérik annyira és annyian a várost.
Hotel a város szívében
Prágában nem nagy feladat szállást találni – ezt már megérkezésünk után láthattuk. Igaz, az útikönyvből már kinéztünk egy hangulatosnak ígérkező, angol család által üzemeltetett, középkori palotából kialakított, háromcsillagos hotelt, de gondoltuk, ha ez nem válik be, biztosan találunk jobbat vagy olcsóbbat a környéken. Volt is nagy választék, de végül nem kellett keresgélnünk, mert a King George Hotel tökéletes volt. Arra legalábbis, hogy egész napos felfedező sétáink után megpihenjünk a kényelmes szobában. Ha lett volna még erőnk az egész napos városnéző túra után, akár a hotel pincéjében üzemelő dzsessz klubban is mulathattunk volna, de sajnos, ezt már nem bírtuk bevállalni. Itt igazán a helyet kellett megfizetni: a Károly híd két rövid utcányira volt tőlünk, a híres Svejk kocsma pedig a mellettünk lévő sarkon üzemelt. Erre akkor jöttünk rá, amikor kilépve a hotelből éppen a kocsma előtt állva kezdtük el a térképen keresgélni a híres Svejket. A felfedezés örömére azonnal ittunk egy jó pohár cseh sört. Férjem szerint (aki azért valahol szakértő a témában) egyébként a cseh sör a világ legjobbja.
A Károly híd bűvöletében
Második nap már messzebbre jutottunk a szállodától: a Prága egyik fő látványosságának számító, 516 méter hosszú és 10 méter széles Károly hídon sétálva ezernyi turistával, grafikusokkal, utcazenészekkel, mutatványosokkal, és fiatalokkal találkoztunk. Aki nem kedveli a tömeget, a hajnali órákban keresse fel, akkor maximum egy-két fanatikus fotóssal találkozhat. A 16 pilléren álló híd helyén korábban fahíd állt, 1357 óta ez a város első állandó hídja, sőt: 1851-ig ez volt az egyetlen Moldván átívelő híd! Alapkövét IV. Károly német-római császár fektette le, a híd teljesen 1402-re készült el. Harminc híres szobrának többségét 1687 és 1714 között állították fel, de még 1928-ban is bővült az impozáns gyűjtemény. Ma már nem az eredeti szobrokat láthatjuk, mivel 1965 óta fokozatosan másolatokra cserélték az összeset, az eredetiket a cseh Nemzeti Múzeum lapidáriumában (kőtárában) őrzik. Mondjuk ez a turistákat hidegen hagyja, szinte minden szobornál fotózkodik valaki. A híd két végén egy-egy torony áll: a 15. századi Mala Strana és a 14. századi óvárosi hídtorony. Ma mindkettő kilátó.
Az élőzene pótdíjas
Ha megéheztünk a sok sétában, újabb kemény munka vár ránk: választanunk kell az egymást érő vendéglők, éttermek, kocsmák között. A legtöbb helyen van speciális turistamenü helyi fogásokkal, előre megjelölt árral. A szerencsések élőzenét is kapnak az étel mellé, igaz, a pótdíjat felszámítják, de a legtöbb helyen a zenei élmény megéri a befektetést. A helyen, ahol volt szerencsénk vacsorázni, valószínűleg zeneakadémiára járó zenekar játszott dzsesszt – fantasztikusan! Nem véletlen, hogy évekkel ezelőtt Bill Clinton magával hozta szaxofonját az Air Force One-on, hogy örömzenélhessen egy kicsit a a Reduta Klubban.
Sétálunk, sétálunk…
Prágában leginkább azt szerettem meg, hogy lényegében sétálva bejárható majdnem az egész város. A parkolás nem egyszerű, csak a helyiek parkolhatnak az óvárosban, ezt pedig a szélvédőn látható színes matrica jelzi a parkolóőröknek, akinek nincs ilyenje, megbüntethetik. Nekünk szerencsénk volt, találtunk egy helyet, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy melyik zónához tartozik, de szerencsére eddig még nem kaptunk büntetésről értesítést.
Egy hosszú hétvége alatt végignézhetjük Prága fő nevezetességeit. Ha nem akarunk gyalogolni, akkor konflist és veterán autót is bérelhetünk. Hajózni is érdemes, több hajóstársaság is kínálja a városnéző hajóprogramját. Jóformán csak a Vencel térben csalódtam. Bár a tér hatalmas, és tömve van turistával, de Prága más részeihez képest nem egy katartikus élmény. A tér éjszaka sem alszik, erről a szállodák, éttermek, bárok és kocsmák, vagyis azok közönsége gondoskodik. Számos, a 20. század elején épített szép épületen kívül a tér két fő látványossága Vencel lovasszobra és a Cseh Nemzeti Múzeum épülete.
Óvárosi forgatag
A városnéző túrából tilos kihagyni Prága legrégebbi terét, az Óvárosi teret. A 12. században is központi szerepet játszó hely bámészkodásra csábít: valamelyik hangulatos étterem teraszán üldögélve csodálni a kulisszákat, a patinás épületeket, templomokat,a sürgés-forgást nem akármilyen élmény. A középkori sikátorokban egymást érik a boltocskák. Kaphatóak a tipikus turista szuvenírek mellett színvonalas képzőművészeti alkotások is. A turisták hömpölyögnek az utcákon, sokuk kezében sör van, így estére általában érezni a buli hangulatot a levegőben. Amikor ott jártunk, éppen cseh-amerikai jéghoki vébédöntő ment a tévében – szavakkal leírhatatlan hangulat költözött az ódon díszletek közé. A szurkolók kivetítőkön nézték a meccset, s közben itták a hibátlan cseh sört, és ették az isteni prágai sonkát. Mi is így tettünk, persze. Nem volt olcsó, de megérte.
Kis Velence
A Károly hídon való többszöri séta után fedeztük fel a Kampa északi részét, amit Prága Velencéjének is hívnak, csatornái és vízre épült házai okán. A hídtól lefelé vezető lépcsőn lehet a szigetre jutni, amely lépcső a Mission Impossible című akciófilm híres helyszíne volt. A csendes, békés, zöld sziget remek kikapcsolódást nyújt a nyüzsgő Prága közepén. Főleg, hogy remek éttermekkel és szállodákkal van ma tele. Parkjában található a híres Lennon-fal és több modern szobor, melyek még érdekesebbé teszik a sétát a zöldben.
Vár a Hradzsin
A prágai várra viszont rá kell szánni egy napot, annyi ott a látnivaló, és annyit kell gyalogolni. Az Európa legnagyobb várkomplexumának számító épületegyüttes a Guiness-rekordok könyve szerint 570 méteres hosszával és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. Régen a királyok, ma a cseh köztársasági elnök székhelye. Nagy gondot fordítanak a restaurálási munkákra is. Az Aranyművesek utcája is újra látható, a több éves restaurálási munkálatok után. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. Érdekes, hogy a Hradzsin 1598-ban szabad városi rangot kapott, s csak 1784.ben lett az egyesített Prága része.
Mozog az óra!
Az Óvárosi tér nevezetessége a városháza mellett lévő csillagászati óra, amely 10 és 22 óra között az apostolok felvonulásával jelzi az órákat, de látható rajta a Nap és a Hold aktuális helyzete is. Az óraszerkezet legrégebbi része mintegy hatszáz éves. Órákat töltöttünk itt, vissza-visszatérve a térre, hogy minden bábunak megnézhessük a mozgását. De gyönyörűek a teret övező paloták is. A tér közepén Husz János szobra áll, amelyet 1915-ben, máglyahalálának 500. évfordulóján emeltek. A térről indulva érdemes sétát tenni az óváros szűk utcáin, amelyek hangulata még éjszaka is igen megkapó. (Jó tanács: a macskaköves utcákon csak kényelmes, vastag talpú cipőt viseljen a turista.)
Miért éppen Prága?
A cseh fővárost gyakorta hasonlítják össze a magyarral. Prágának az a nagy szerencséje, hogy minden látványossága szinte egy helyen összpontosul, így gyalogosan is könnyen megközelíthető. Történelmi épületei jó állapotban vannak, és a turisztikáért felelősök olyan apróságokra is figyelnek, hogy a fényképezkedő turistáknak mindenhol jó hátteret biztosítsanak, az elengedhetetlen ,,itt is jártunk együtt” fotókhoz. Biztonságban éreztük magunkat még késő éjjel is, nem is történt semmi kellemetlenség a három nap alatt. Sok a sétáló rendőr is, akik ügyelnek a turisták biztonságára, akik elég gyakran több cseh sört isznak, mint amennyit lehetne. A jó hangulat egy utcabálhoz hasonlít, egymásnak köszöngetnek a várost felfedező emberek. A város huszonnégy órás életet él, egymást érik a programok.