Te is feltetted már magadnak a kérdést: ki vagyok? Hová tartok? Ha úgy érzed még szeretnél fejlődni, itt az idő, hogy belevágj! Még sok ismeretlen oldalad vár arra, hogy felébreszd magadban. A legújabb tanulmányok ugyanis azt bizonyítják: az ember sokkal fejlődőképesebb, mint gondolták.
Azt gondoljuk, a világon senki sem ismer olyan jól bennünket, mint mi magunk. Csakhogy ha belepillantunk saját lelkünkbe, nem lesz olyan éles a kép, egyszerűen túlságosan is közelről szemléljük a dolgokat. A képet elhomályosítják még a személyiségről alkotott helytelen feltételezések is. Ami az egót a kutatások legújabb állása szerint erősíti, azt könyvbe foglalta Werner Siefer és Christian Weber. Az „Én. Hogyan fedezzük fel önmagunkat” című könyvből megtudhatjuk az ő lényegi tézisüket, miszerint az ember felnőttként is sokkal erősebben meg tud változni, mint ahogy eddig gondolták.
1. mítosz: A karakter velünk született
„Ilyen vagyok”, mondjuk vagy gondoljuk olyan gyakran. Ez a képlete annak, hogy az ember személyiségének van egy velünk született magja, ami megkülönbözteti őt a többi embertől, és ezen nem lehet változtatni. A legújabb tanulmányok viszont azt mutatják, hogy csupán a tulajdonságok 30-50%-a öröklött.
Ugyan minden ember alapvető jellemvonásokat kap születése pillanatában, a temperamentumát/vérmérsékletét. Ez a jellemkeverék dönti el például, hogy barátkozó ember lesz-e az illető, és már kisbaba korában rámosolyog az idegenekre, vagy inkább a félénkségre hajlamos. Az viszont már nem csak a géneken múlik, hogyan fejlődik tovább az évek során az illető személyisége. Az emléknyomok, amelyeket például az emlékek hagynak hátra, alapvetően megváltoztathatják az emberi agyat. S ha szeretnénk egy természetes adottságból a legjobbat kihozni, akkor nem csak azt kell megkérdezni, ki az illető. „Azt is meg kell tudnunk, ki akar lenni, és ennek megfelelő élményekről kell gondoskodni”, mondja Prof. Dr. Werner Greve, a Hildesheimi Egyetem fejlődéspszichológusa. Milyen tulajdonságokkal szerettünk volna mindig is rendelkezni? Vagy milyen gyengék fékeznek bennünket a mindennapokban?
A változáshoz gyakorolni kell. „Bátor lesz az, aki úgy viselkedik, mintha már az is lenne”, hitte Arisztotelész. A pszichológiában ezt az ötletet „aktuális aktiválásnak” nevezik: ezalatt azt a trükköt értik, mely során bizonyos tulajdonságokat belevisznek a játékba, így erősítve azt. De ez nem jelenti azt, hogy egy félénk embernek azonnal előadást kell tartania a nagyközönség előtt. Sokkal eredményesebb, ha a tulajdonságot úgy viseljük, mint egy kiegészítőt, és rendszeresen megcsillogtatjuk. Aki nyíltabb szeretne lenni, annak például érdemes többet mosolyogni, mások tekintetét keresni. Ezáltal sokkal szívélyesebb lesz az illető, sokkal több pozitív visszajelzést kap, és tényleg sokkal barátkozóbbá válik. Az ilyen gyakorlás által megbarátkozhatunk az új jellemvonásokkal, és beépíthetjük a személyiségünkbe.
2. mítosz: A szülők felelősek mindenért
Az anyánktól megtanultuk, mi a jó ízlés, az Igazi utáni keresésben folyton feltűnik gondolatainkban az apánk fiatalabb kiadása? Csodálatos. Szüleinktől ugyanis nyugodtan átvehetünk viselkedésmintákat és javaslatokat, melyekhez egész életen át vissza tudunk nyúlni. Ha szeretnénk, de semmi sem kötelező! Már a gyerekek is kitalálják magukat: olyan játékokat eszelnek ki, amelyek erősítik az énképük. Vagy olyan történeteket találnak ki, amelyekben ők játsszák a főszerepet. Lépésről lépésre összhangba hozzák saját magukkal a körülöttük lévő világot. A nevelés mellékes szempont, legalább is ezt állapították meg német pszichológusok ikreken végzett vizsgálataik után, akik nem csak azonos génekkel, hanem azonos családi környezettel is rendelkeztek. Ráadásul a gyerek fejlődésére a szülők befolyása egyértelműen kisebb volt, mint például a barátoké! A gyerekeknek nem kell automatikusan botfülűnek vagy sport-utálónak lenni, ha a szülők ezen a téren nem jeleskedtek. Ugyan a személyiség nagyon sok alapvető rétege az első pár életévben rakódik le, például a bizalom vagy a kötődési stílus ilyenkor alakul ki. „De hosszú távon a szülők nem adhatnak semmit a gyereknek, amit ő nem akar elfogadni és megőrizni”, mondja Prof. Greve. Mindig az illetőn múlik, hogy ragaszkodik-e a belenevelt tulajdonságokhoz. Az ehhez vezető első lépés, hogy kihúzzuk az emlékezetünkből ezt a mondatot: „Így neveltek”. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, mit hozunk magunkkal hazulról, inkább azt kellene átgondolni, milyen gyengéinktől szeretnénk megszabadulni.
3. mítosz: 30 évesen befejeződik a fejlődés
Sokan azt gondolták, a 30. születésnap elmúltával befejeződik a személyiség alakulása. Mivel az illető már kijelölte magának a saját irányát, és sok nagy kérdést (pl. Hol akarok élni? Mi legyen a szakmám? Akarok-e gyereket?) már átgondolt, sőt, gyakran már meg is válaszolt. Sok 30 éves csodálatos felnőttnek és sikeresnek érzi magát. De attól fogva már kész személyiség és el van kötelezve? Ennek a kérdésnek jártak a nyomában az amerikai Berkeley Egyetem kutatói. Ehhez összehasonlítottak 152 tanulmányt, és azt találták, hogy a személyes fejlődés normális esetben csupán 50 éves kortól kezd el stagnálni! Akkor ugyanis, amikor már a legtöbb emberben csökken az újdonságok iránti érdeklődés, és inkább a megszokotthoz nyúlnak vissza, semmint hogy új kísérletekbe fogjanak.
A fiatal én megőrzése a fejben kezdődik. Neurológusok felfedezték, hogy az agyban az idegsejteket akár egy életen keresztül is újra lehet szervezni, HA új impulzusokkal látják el. Ehhez csak el kell kerülni a „niche picking”-et. Ez az angol kifejezés azt az emberi hajlamot írja le, hogy ragaszkodunk a kipróbált dolgokhoz, és a saját magunk által választott fülkében kényelmesen elhelyezkedünk. Aki idősebb korában is szeretne még továbbfejlődni, annak újra és újra ismeretlen területre kell tévednie, új érdeklődési köröket kell kialakítani, új emberekkel kell megismerkedni, és mindig és mindenhol tanulni: a döntő, hogy egy életen át inspirációt gyűjtsünk.
4. mítosz: A bölcsesség az évekkel jön
„Az öregedés olyan, mint a hegymászás: minél magasabbra mászunk, annál jobban elfogy az erőnk, de annál messzebbre látunk”, mondta Ingmar Bergman, svéd rendező. Mivel az ember élete során sok mindent megtanul, megismer, és ettől a tudástól sokkal jobban átlát bizonyos dolgokat. A tapasztalatoktól okos lesz az ember. De az idős ember bölcsebb is? Ezt szerették volna megtudni a berlini Max Planck Intézet művelődéstudományi munkatársai is. Egy tanulmányban 25-75 éves korú emberektől kérdeztek fogós kérdéseket, például „Egy 15 éves lány férjhez akar menni. Milyen tanácsot adna neki?” A válaszokat egy pontokból álló skála alapján értékelték. Eszerint nem az a válasz kapott magas pontszámot, amely okosnak hangzottak (pl. „Várnia kellene.”) Az kapta a legmagasabb pontszámot, aki tudományosan kiszámítható bölcsességről tett tanúbizonyságot, és például a körülményekről érdeklődtek (pl. vajon a lány kultúrája magyarázza-e a korai házasságot, vagy hogy halálos beteg-e).
A kísérlet azt bizonyítja, hogy a bölcsesség nem korfüggő. Feltéve, ha az ember meg tudja szabadítani magát attól az arroganciától, hogy ő mindent tud, és mindent átlát. Hogy mélyebbre lássunk, fontos, hogy ne legyenek előítéleteink, és kérdezzük meg a látszólag magától értetődő dolgokat is. Eközben összerázzuk a fejünkben lévő ismereteket, és elkaphatunk egy pillantást arról, ami a világot a legmélyén összetartja.
5. mítosz: A férfiak a Marsról jönnek, a nők a Vénuszról
Nagyon izgató azt hinni, hogy a saját férjünk egy messzi bolygóról származik. Egy olyan helyről, ahol mindenki hallgat, és észre sem veszik a rendetlenséget, de annál gyorsabban tudnak térképet olvasni. Hogy milyen nagy a két nem közti különbség, azt az amerikai Janet Shibley Hyde pszichológus vizsgálta. Ehhez összehasonlította például a nő- és hímnemű kísérleti személyek beszédkészségét, matematikai adottságát és vezetői alkalmasságát. A nők és a férfiak 80%-a egyezett a tudásuk alapján! Azt a kis különbséget gyakran eltúlozzák, és milyen fatálisak a következmények! A nők például azoknál a tesztkérdéseknél válaszoltak rosszabbul, amelyeknél meg voltak győződve arról, hogy a férfiak jobban meg tudnák oldani a feladatot. Azoknál a mindennapos munkáknál, amelyeknél szeretünk férfi segítséget kérni, ráadásul még a rutin is hiányzik, ami még jobban elbizonytalanít. A kerékcsere, a barkácsolás, vagy az elektromos készülékek kézbevétele a legnagyobb részben tapasztalat kérdése. Ha szeretnénk megerősíteni a „férfias oldalunkat”, lépjünk gyakrabban a tettek mezejére, és ne essünk vissza a gyámoltalan kislány szerepébe. A sikerhez szükséges recept ugyanis jellemzően női vonás: kíváncsiság.
6. mítosz: Az önzés és az önsajnálat rossz
A nők nagyon odafigyelnek, hogy ne mindig magukra gondoljanak elsőként, vagy hogy túlságosan komolyan vegyék magukat. Személyiségkutatók viszont tudják, hogy az egészséges adag egoizmus erősíti a személyiséget, sőt, együtt érzővé is tesz. Fontos, hogy barátként kezeljük önmagunkat, és így is bánjunk magunkkal. Ez azt jelenti, hogy ne görcsöljünk azon, mit várnak el tőlünk mások, vagy mit gondolnak rólunk mások, inkább határozzuk meg, és vegyük komolyan a saját vágyainkat és kívánságainkat. Az önzés azt is jelentheti, hogy egy krízis után nem kezdünk el vádaskodni és felelősöket keresni, hanem odaadóan vigasztaljuk saját magunkat. Rossz híre ellenére ugyanis az önsajnálat a negatív tapasztalatok lökhárítója, és emeli az önértékelést, ezt mutatták ki az amerikai kutatók vizsgálatai. Ehhez önkéntesekkel töltettek ki teszteket, melyekben kritizálták és kellemetlen helyzetbe hozták őket. Azok a kísérleti alanyok, akik sajnálták önmagukat, jobban megoldották a teszteket. Kevésbé voltak mérgesek és félősek, és a többieknél gyorsabban megoldották a problémákat. Ha elfogadjuk magunkat minden gyengénkkel együtt, sokkal könnyedebben megyünk neki az életnek. Aki figyelmesen figyel befelé, az érzékenyebb lesz mások problémáira is, és olyannak tudja elfogadni őket, amilyenek. Minden gyengéjükkel együtt.
7. mítosz: Nem tehetsz semmit az öregedés ellen
Legnagyobb szervünk a bőrünk, amely megóv minket a környezet káros hatásaitól, emellett tükrözi érzéseinket és fizikai állapotunkat is. A szép bőr azt üzeni: „Jól érzem magam, odafigyelek magamra és magabiztos vagyok”. Manapság hidratálókkal, krémekkel és arctejekkel igyekszünk javítani megjelenésünkön. Ám a bőr számára stresszt okozó főbb hatások belülről jönnek: a helytelen étkezési szokások vagy a túl kevés pihenés csak néhány azon tényezők közül, amelyek károsan érintik a bőr egészségét.
A PhytoInfuse™ és PhytoCeramide hatóanyag-együttest tartalmazó bőrszépítő rendszer hozzájárul a normál kollagéntermeléshez. A kollagén az irha és a felhám egészségének fenntartásában játszik döntő szerepet, segítségével a bőr hialuronsav és vízmegkötő képessége jelentősen javul. Ha itt minden rendben van, akkor a bőr ragyogó, kipihent és mindig hidratált lesz. A PhytoInfuse™ hatóanyag-együttes három növényi kivonatot tartalmaz: goji bogyó, csipkebogyó és szőlőmag. Az utóbbi kettőből készült kivonat megóvja a szervezet sejtjeit a szabad gyökök káros hatásaitól. A PhytoCeramide hatóanyag-együttes pedig teljes kiőrlésű gabonából származó, természetes búzaceramidokat tartalmaz.
A PhytoInfuse™ hatóanyag-együttest, C-vitamint és cinket tartalmazó Beauty Supplement étrend-kiegészítő megóvja a bőrt az oxidatív stressz káros hatásaitól. Egy buborék két tablettát tartalmaz, melyeket a napi szépségápolási rutin részeként este kell bevenni. A tabletta éjjel a bőr regeneratív éjszakai ciklusában közömbösíti a környezeti tényezők (pl. a napsütés, a légszennyezés vagy a zaklatott életvitel) káros mellékhatásait.
A Beauty Powder Drink italpor kiegészíti a Beauty Supplement étrend-kiegészítő hatását. Az italpor a PhytoCeramide hatóanyag-együttesen kívül C-vitamint, cinket és vörös áfonya kivonatot tartalmaz. A frissítő, grépfrút ízű ital reggel vagy a nap bármely szakában elfogyasztható, tápanyagai segítik a fáradtság és a kifáradás leküzdését, és támogatják a bőr egészségét.
BEAUTY POWDER DRINK Italpor és BEAUTY SUPPLEMENT Étrendkiegészítő, 30 napos adag csomagára: 28.200 Ft
(Fotó forrás : Nivea, Art&Design)