Éppen nehéz időszakot éltem, a gyerekek sorra hordták haza a vírusokat a suliból, oviból. A férjem éjjel nappal dolgozott, nem sok romantikában volt részem. A barátnőm a vizualizálásról tartott kiselőadást egy kávézásunk alkalmával. Gondoltam, kipróbálom és azt rendeltem az univerzumtól, hogy elutazhassak pár napra egy gyönyörű helyre, luxus kényeztetésre. Három nap múlva egy stresszes kedd reggelen megcsörrent a telefonom. A vonal másik végén egy ismerős hang kérdezte, hogy szeretném, ha Párizsban kényeztetnének pár napig egy luxus kozmetikai cég jóvoltából. Kapkodtam a levegőt, mert azt hittem csak álmodom. Hát így kell vizualizálni… Irány Párizs!
Szeretem a sajtóutakat. Nemcsak azért mert szinte osztálykirándulásos hangulatba esik minden meghívott függetlenül, hogy melyik magazin főszerkesztője, szerkesztője, azért is, mert így sokkal személyesebb élményem lesz a megismerni szánt termékkel. Most is így történt, az Amway legújabb luxus kozmetikumának az Artistry sajtópremierjén. Szeretek az útra készülődni is, bár erre nem mindig jut elegendő idő. Az időjáráselőrejelző programok nem sok jóval kecsegtettek, de ez nem vette el a kedvem. A legnagyobb fejtörést az öltözetem összeállítása okozta. Két gálavacsorára is hivatalosak voltunk és tudván, hogy az olasz és francia Vogue szerkesztői is ott lesznek az eseményen, egyre nagyobb kupac ruha tornyosult a bőröndömben. A gond az volt, hogy csak kézipoggyásszal utazhattunk, így praktikusan kellett gondolkodni, tehát amiben várost néztél, valahogy alkalmassá kellett tenni esti viseletre is. A reptéren kiderült, elég szigorúan vagy inkább sajátosan veszi az Easyjet a bőrönd méreteket, bár furcsamód, csak minket emelt ki a sorból a cég ügybuzgó alkalmazottja Roland, aki megmutatta, hogy a mi kézipoggyászunk nem juthat fel a fedélzetre. Természetesen eljuthatott Párizsba a gálavacsora ruhánk, bár könnyen pótolhattuk volna, hiszen tele van a város divatüzletekkel.
Párizsban gyönyörű helyen, a Concorde tér mellett a Sofitel la Faubourg hotelben volt a főhadiszállásunk. A hallban gyönyörű Chanel, Gucci táskák és Prada ékszerek jelezték a vitrinekben, hogy megérkeztünk a divat fővárosába. Szobámban már várt a programunk és egy gyönyörű bőrkötéses, egyedi tervezésű Artistry jegyzetfüzet és egy Hop on Hop off jegy.
Miután felfrissültünk, már indultunk is, hogy felfedezzük Párizst. Bizonyára sokan tudják, hogy mit jelent a Hop on Hopp off típusú városnézés. Lehet, hogy valakinek mégis hasznos információ.
A megváltott jeggyel a nap folyamán bárhol felszállhatunk az emeletes városnéző buszokra, de ha éppen egy nevezetességet szeretnénk megnézni belülről is, akkor ott elidőzhetünk, majd vissza a buszra. Mi csak egyszer szálltunk le, egy kis párizsi hangulatot szippantottunk a Champs Elysees-en, a város legismertebb és egyben legnépesebb sugárútján.
Estére sikerült mindannyiunknak a legtrendibb ruháját és kiegészítőjét megtalálnia. De meg kell jegyeznem, hogy kis csalódást okoztak az olasz és angol szépség rovatos hölgyek, mert elég szerencsétlenül válogatták össze ruháikat. A lengyelek szépek és csinosak voltak. Az oroszok nagyon drága ruhákba burkolóztak, még drágább kiegészítőkkel. A vacsorát hotel éttermében fogyasztottuk el. Meglepett, hogy a főétel marhaszelet volt. Ez a diétázó szépség rovatos kollegináknak elég nehéz étel éjszakára, de a franciákat ez nem izgatta. Bár a hús igazán impozáns látványt nyújtott a tányéromon, nem mertem elfogyasztani. És ekkor érkezett a desszert, aminek nem tudtam ellenállni. Csoki mousse még több csokival és vanília fagyival. Isteni volt!
Másnap egy kellemes reggeli után indultunk a sajtótájékoztatóra. Az Artistry kitett magáért. Egy gyönyörű épületet bérelt ki, hogy kellő színvonalon megismerhessük az újdonságot. Nagyon érdekes és igen részletes prezentációkat hallottunk.
Erről még nem beszélhetek, mert „topsecret”, majd szeptemberben elárulom. Szünetekben finomságokkal kényeztetett minket meghívónk, az Amway. A legérdekesebb falatka egy tizennégy karátos aranyfóliába csomagolt cseresznye volt. Itt is olyan csoki költeményekre leltem, a diétámra már nem is gondoltam többé.
Megtudtuk, hogy a sajtótájékoztatón részt vesz az Artistry márka arca is Teresa Palmer, akiről eddig még nem sokat hallottunk, de megnézvén a fiatal ausztrál színésznő eddigi teljesítményét, látszik, hogy fényes karrier előtt áll. Teresaval interjút is készíthettünk. A bájos színésznő megválaszolta a szépségével kapcsolatos összes kérdésünk. Szegényke a nép végére már biztosan unta, hogy a szépség titkairól faggatja a világ minden pontjáról ide érkezett kíváncsi újságíró csapat. Kiderült, hogy nagyon kedveli a mandula és kókuszolajat, természetesen az Artistry termékeit használja. Rengeteget sportol, személyi edzővel és nagyon odafigyel a táplálkozására is, no és a folyadékbevitelre. Kérdésemen jót kacagott, mert azt firtattam, hogy mennyire volt „büdi” egy zombival csókolózni, utalva legutóbbi Warm Bodies filmjére, amely egy zombi románcról szól. Bár a kérdést viccnek szántam, még az asszisztense is arról kezdett beszélni, hogy nekik is volt ilyen gondolatuk a forgatás előtt, sőt amikor csókolóztak a filmben, Teresa filmbéli partnerének a jelenet után meg is jegyezte, hogy hiányolja a zombi szagot. Interjúnkat közös fotózás követte.
Délután újra Párizs meghódítása volt a célunk és nekem külön küldetés gyanánt, még egy csilli szandál beszerzése is. A Lafayette áruházat céloztam meg. A mínusz egyes szinten található a cipőbirodalom. Igazi paradicsom, cipőimádóknak. Sajnos, amelyik csilli szandál tetszett, azt nem tudtam megfizetni, azaz nem szerettem volna a család nyaralási pénzét rákölteni, bár volt egy kósza, bűnös gondolatom, amikor már majdnem megtettem, de győzött a „jedi” bennem. Végül két doboz Legoval távoztam az áruházból, gyermekeim örömére. Azon eltöprengtem egy percig, hogy miért állnak a japánok tömött sorokban a Gucci-nál, mintha ingyen osztogatták volna a táskákat. A magyar újságírók nem sok „shopping bag”-et cipeltek magukkal a szállodába visszamenet…
Este még egy csodás éttermet fedeztünk fel az Amway meghívására. Ezen a helyen forgatták az Minden végzet nehéz című film egyik kulcs jelenetét Jack Nicholson-al, Diane Keaton-el, Keanu Reeves-szel. A pincérünk büszkén mutogatta a fotóalbumot, mely az itt forgatott filmek gyűjteményét mutatta be.
Az étel is „magnifique” volt. De itt is marha szerepelt a menüben, amit én kicseréltettem lazacra. A desszert megint csodás, profiterol vanília fagyival és forró csoki öntettel, méltó befejezéseként párizsi kiruccanásunknak.
Másnap hajnalban keltünk és indultunk a reptérre. Most azon tűnődöm, mit vizualizáljak magamnak, mert a végén még valóra válik.