„Egyszer volt, hol nem volt” kezdődik a mese és „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kal zárul. És tényleg semmi köze a mesének a valósághoz! Mert ahogy harmincas, kiábrándult unokahúgaim mondják, kihaltak a vőlegények a Föld nevű bolygóról. Beszélgettünk is erről egy kicsit, majd arra jutottunk, hogy ezt a drámai helyzetet a nők talán éppen maguknak köszönhetik.
Kezdhetnénk az őskorral, ahol a mammut vadászaton a férfiak kiélhették hősiességüket. A nők szolidan, csak a lakóhely körül gyűjtögettek, de lássuk be, ebből globálisan nagyobb haszna lett az emberiségnek, mert az elszórt magokból gyümölcsfák és búza termett a ház körül és a ház köré szoktatott vagy megszelídített állatokból a háziállatokat kaptuk. De erről nem beszélünk. Az ókorban háttérben maradtak a nők, bár otthon titkon megmondták véleményüket uruknak és az okosabbak hallgattak is a női megérzésre. Nem szavazhattak, de tulajdonképpen közösen hozták a döntéseiket. És a nő tisztelte a férfit, aki ha kellett fegyverrel is védte otthonát a betolakodóktól. A középkorban harc és pestis volt bőven, de kissé kevesebb jogot sikerült kiharcolni a nőknek és ha valaki rosszul szólt, máris küldték a zárdába apácának. Nem biztos, hogy annyira rosszul járt, mert némely kolostorban igazán kellemesen teltek a napok. Mindenesetre a gépek érkezésével és a villamosárammal a nők is megvilágosultak és nem akartak különbözni a férfiaktól. Már hivatalosan is dolgozhattak, szavazhattak! Szerintem ez volt az első lépés a férfiak pszichés kasztrálásához.
A munka jól ment és egyre sikeresebbek lettek minden téren. Míg régen az üzleti életben kizárólag férfiak voltak, ma már az élvonalban megtaláljuk a nőket is. A nőket már semmi és senki nem tartotta vissza, hogy megszerezzék a férfi életmódját. Elfoglalták a hajdani kocsmákat, amiket át kellett alakítani trendi éttermekké vagy kávézókká. Sportolnak úgy, mint a férfiak. Nincs már vadászat. Talán a horgászás még megmaradt utolsó menedéknek, mert ott csendben kell maradni és mi nők szeretünk csacsogni. És hogy vágtak vissza a férfiak? Ők is hódító körútra indultak a nők territóriumában és felfedezték a konyhát. A leghíresebb szakácsok, séfek mind férfiak! Bár ez annyira nem fájdalmas, mélyebb sebet üt, a romantika elfeledése. Mivel a nők maguktól mondtak le a múlt szokásairól, így a férfiak már nem tartják be az udvarlás lépéseit. Az a nő aki arra vár, hogy virágot kapjon, vagy valami romantikus pillanatot a férfitól, egyedül hal meg. Hiába minden, mert bár bánhatjuk ezt az újfajta életmódunk, nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét. Alkalmazkodni kell! Drága, még pártában maradt unokahúgaim, harcra fel! Fogjátok meg a hajánál fogva a kiszemelt áldozatot és húzzátok be a barlangotokba!