Amerikában éltem egy évet. Latin szakosként azt éreztem, hogy az amerikaiak valósították meg a rómaiak aranykorát, azaz minden nap ünnepnap. Ott abból állt az életünk, hogy egyik jeles esemény után a már a másikra készültünk. Általában két-három hét készülődés jutott ünnepenként. A család minden tagjának volt feladata. A legkisebbek az oviban, míg a felnőttek a munkahelyükön vagy a barátaikkal emlékeztek meg, de a családok is megünnepelték, amit meg kellett. Számomra a Halloween volt a legkülönlegesebb.
Már itthon is sokan „halloweeneznek”, azaz a gyerekek cukorkát gyűjtenek jelmezbe bújva, míg a felnőttek, főleg a fiatalabb korosztály bulikat szervez, ahol rémisztőbbnél rémisztőbb jelmezekbe bújnak. Ezt az eredetileg ír szokást nem mindenki kedveli, de senkire nézve nem kötelező, így akinek kedve van, akár csatlakozhat is ehhez a különleges eseményhez.
Sokan tököket is fabrikálnak és ezekkel díszítik az ajtajukat. gyertyákat is helyezhetnek bele, így jópofa töklámpások gyárthatók. Akik még komolyabban veszik Halloweent, műpókhálókkal is befújhatják otthonuk és kísértetházzá varázsolhatják egy-két napra. Az USA-ban lelkes apukák ilyenkor horror filmkészítőket megszégyenítve fabrikálnak integető zombikat, vagy a szomszédra frászthozó kísérteteket. Itthon még ennek nincs nagy hagyománya. De már láttam saját készítésű denevéreket a függönyökre aggatva. Érdemes ilyenkor vendégeket is hívni és kísértet sütikkel elkápráztatni őket.
