Otthon vagyunk lassan egy éve. Már egy bolti bevásárlás is felér egy egzotikus utazással. Bennünket felnőtteket is megvisel ez a pandémiás karanténos helyzet, de mi a helyzet a gyerekeinkkel. A saját gyerekemen azt látom, hogy már kedve sincs elhagyni a lakást. Ez nagyon elszomorító… A téli hónapok végén a bezártság mellett a pandémiás megszorítások a kamaszok életére is jobban rányomják a bélyeget. Különösen a középiskolások vannak most kiélezett helyzetben, hiszen ők az online tanulás hosszú hónapjaival a hátuk mögött várják a helyzet javulását. De a felső tagozatosok is szenvednek a sok bizonytalanság, beszűkült lehetőségek miatt. A serdülők jelenlegi helyzetéről beszél, és ad tanácsot Szigeti Réka, a Sulinyugi program szakmai vezetője.
– Miért is kell a serdülőkre annyira odafigyelni? Miért olyan sajátságos a helyzetük?
– Főként azért, mert a kamaszok életkori sajátosságaik miatt már amúgy is egy krízissel teli időszakon mennek át. Életük egyik legtöbb változással, érzelmi viharral járó időszaka ez, és ennek tetejébe most nem csak bennük van összevisszaság, de a körülöttük lévő világ is a feje tetejére áll.
– Mik a főbb tünetek? Mit tapasztalnak szakemberként?
– A kutatások is alátámasztják azt, amit látunk: elsődlegesen nem a teljesítménystressz van most előtérben, a „Mi lesz feleléskor?”-érzete. A feszültségek most leginkább nyűgösségnek, irritáltságnak tűnő állapotban nyilvánulnak meg: nyomott hangulatot, elzárkózást, demotiváltságot és jó sok számítógép előtt eltöltött időt látunk. Az UNICEF vizsgálatai alapján például minden 2. fiatalra igaz volt, hogy sokkal kevesebb motivációval tették azt is, amit egyébként szerettek előzőleg végezni. Ezeket a serdülőknél amúgy is előforduló tüneteket látjuk egyre erősödni szakemberként és szülőként is a kamaszokon az elhúzódó járványhelyzet alatt. A szorongások és depresszív hangulat megnövekedett előfordulását több kutatás is megerősíti.
– Mi is áll a nehézségek mögött?
– A nehézségeik egyik fő részét az jelenti, hogy bár pont abban az életszakaszban vannak, amikor le akarnak válni a szülőkről, most még össze is vannak zárva velük, de legalábbis meg vannak fosztva a társak, barátok megszokott közelségétől. A serdülők önértékelése természetszerűleg sérülékeny, ritkán tartjuk magunkat ebben az életkorban elfogadhatónak, szerethetőnek. A szülőktől, családból érkező megerősítések adják az alapot, de ilyenkor a legfontosabb norma, ami megnyugtat, és aminek a visszajelzése leginkább számít, az a kortársaké. A barátságok tükrében tudom könnyebben meglátni magamban a szerethetőt, az elfogadhatót, a fiatalkori párkapcsolatok adják az első élményt arról, hogy vonzó és szerethető tudok lenni. Ez nagyon fontos alapja az önelfogadásnak, ami most nagyon sérül, és azért szoktuk felhívni a figyelmet arra, hogy tudatosan figyeljünk rá, hogyan tudnak akár még most is biztonságosan kapcsolódni egymáshoz a fiatalok.
– Hogyan tudjuk segíteni a kapcsolatokat szülőként?
– A gyerekünk temperamentumától, társas igényeitől, korától függően szülőként is tudjuk támogatni a baráti kapcsolatait. Például segíthetjük azzal, hogy megkérdezzük, melyik barátjával találkozna szívesen, kit hívjunk át hozzá?! Vagy, hogy miben tudunk segíteni, hogy találkozni tudjanak? Ha a gyerekünk extrovertáltabb, és szívesen hív át barátokat, támogassuk például azzal, hogy gondoskodunk nassolnivalókról, rendeljünk, vagy süssünk pizzát, segítsünk nekik átrendezni a szobát. Erősítsük meg a szokását azzal, hogy kimondjuk, jó ötlet szerveznie találkozásokat, élőben vagy online, ha csak az lehetséges! Fejezzük ki, nekünk is fontos, hogy jól érezze magát, hogy barátokkal legyen körbe véve. Például a kültéri, mozgással, kirándulással összekötött találkozásokkal egyből két legyet is tudunk ütni egy csapásra, hiszen a mozgás a másik leghatékonyabb eszköze a szorongások csökkentésének ennél a korosztálynál is. Önállóan, barátokkal vagy családdal, kinek hogyan megoldható, de csempésszük be a mozgást a mindennapokba.
– Felnőtteknél sokszor beszélnek a megnövekedett kiégésről, pandémiás fáradtságról. Hogyan fordul elő ez a gyerekeknél?
– Érthető módon nagyon nehezen élik meg, hogy nekik kell jobban strukturálni az életüket, hogy még inkább ők maguk kell, saját magukat rávegyék arra, hogy otthon a könyvek fölött üljenek. Sok esetben látjuk, hogy a felnőtteknek is nehéz a home office-ba struktúrát vinni, a túlmunka és ennek következtében a kiégés is egyre gyakoribb lett. A tanulás idejének tartása sokszorosan nehéz serdülőkorban, amikor a tervezés, az önkontroll funkciók finoman szólva is elég nagy érés alatt állnak. Sok esetben kapják saját magukat azon, hogy egész nap bent ülnek, elvánszorgott a rutinokkal teli nap, tanulgattak, de igazából még mindig nincs kész a fizika lecke, hiába ültek fölötte…. és persze a mindennapokból való kimenekülés könnyen elérhető eszköze az online játék, a közösségi oldalak csábító vonzereje.
– Hogyan tud ebben a pandémiás fáradtságban a család segíteni?
– A családok is szenvednek, és a stressz is terjed: frusztráltságok, anyagi és egészségi bizonytalanságok uralják most a külvilágot, a kontroll megtalálása, a rugalmas alkalmazkodás, a belső minőségi kapcsolatok ápolása most elsődleges védőfaktort jelent. A kutatások is azt mutatják, hogy a családi kapcsolatok védőfaktort jelentenek még ezekben a nehéz időkben is. A közös minőségi időtöltés tehát fontos. A szülők felé a nulladik javaslatunk az szokott lenni, hogy először saját nyugalmukat állítsák vissza, még akkor is, vagy talán akkor különösen, amikor a gyerekeikért aggódnak. Csak ez után van esélye annak, hogy akár csak pár perces (mert a serdülők sokszor nem igényelnek ennél többet a mindennapokban) minőségi idő legyen a családi rendszerben. A szülők és osztályfőnökök, tanárok mentális állapota, jólléte az egyik pont lehet, aminek a megsegítésével angyali körként segíteni tudunk a teljes rendszeren. Ezért is törekszünk a Sulinyuginál arra, hogy komplexen nyújtsunk segítséget a gyerekeknek, szüleiknek és tanáraiknak is.
– Mit terveznek most a Sulinyuginál?
– A kiképzett Sulinyugi trénereink viszik a Sulinyugikat azokban az iskolákban, ahol iskolapszichológusként, szociális segítőként működnek. A nem iskolában, függetlenül dolgozó trénereinkkel együtt pedig online tartunk Sulinyugi foglakozásokat interaktív formában. Az iskolazárások után mi is átálltunk online működésre, és erre adaptáltuk a stresszkezelő foglalkozásainkat. Rendszeresen tartunk szupervíziós esetmegbeszélő köröket, Nyugi Teameket, ahol közösen megvitatjuk a szakmai kérdéseket, megosztjuk a tapasztalatokat. Most tavasszal a szakmai konferencián kívül nyílt előadást is tervezünk a témában a Sulinyugi Facebook oldalán. Érdemes követni az oldalunkat, ahol tanároknak, szülőknek és fiataloknak szóló üzeneteket, praktikus tudnivalókat osztunk meg. A tavasszal induló önkéntes képzésünkön pedig további olyan szakembereket képzünk ki díjmentesen, akik el tudják vinni a fiatalokhoz a stresszkezelés, önmagunk karbantartásának a praktikáit. Ezekre a tevékenységekre folyamatosan gyűjtünk adományokat, várjuk a céges támogatásokat, hogy minél több helyre vigyük el a nyugalom üzeneteit.
További információ: http://www.sulinyugi.hu/
Felhasználható képek:
Saját kép – Progresszív relaxáció kipróbálása Sulinyugi órán kiskamaszokkal
Hibrid középiskolás Sulinyugi óra csoportmunkával
Kép forrása: Unsplash, Christian Erfurt
Felhasznált irodalom:
https://www.unicef.org/lac/en/impact-covid-19-mental-health-adolescents-and-youth
Ellis, W. E., Dumas, T. M., & Forbes, L. M. (2020). Physically isolated but socially connected: Psychological adjustment and stress among adolescents during the initial COVID-19 crisis. Canadian Journal of Behavioural Science / Revue canadienne des sciences du comportement, 52(3), 177–187. https://doi.org/10.1037/cbs0000215
https://psycnet.apa.org/fulltext/2020-34995-001.pdf
https://link.springer.com/article/10.1007/s10964-020-01332-9