Vannak lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem minden babánál zajlik hasonló ütemben. A mozgásfejlődés üteme részben öröklött dolog, részben függ a baba alkatától, a körülményektől (mekkora helye van mozogni, mennyire inspiráló a környezete) és motivációjától is. A nagyobb súlyú babák általában később kezdenek mászni, járni, de az sem számít kirívónak, ha 7-8 hónapig egyáltalán nem csinál semmit a baba, még csak nem is forog, aztán pedig egyszer csak behozza a lemaradást, akár 1-2 hét alatt. A „lassan, de biztosan” típusú csecsemők lépésről lépésre haladnak, gyakran látszólag semmi nem történik velük, csak nagyon kis lépésekben fejlődnek, aztán egyik napról a másikra előrukkolnak a következő nagymozgással, mégpedig rögtön biztonságos és kifinomult formában.
Ezzel szemben vannak olyan babák, akik egészen bámulatosan gyorsan fejlődnek, de a biztonsági óvintézkedések hiányát a saját bőrükön kell megérezniük. Például pillanatok alatt megtanulnak állni, de leülni még nem tudnak, ezért folyton elesnek. Megtesznek pár lépést egyedül, de megállni nem tudnak, és ennek mindig nagy esés a vége. A nyugodtabb, lassabban fejlődő babák ezzel szemben nem esnek akkorákat, mert amíg látszólag semmit nem fejlődtek, kifigyelték, elsajátították a biztonságos esés és megállás művészetét is.
A babák fejlődésében a legfontosabb motiváció azonban nem a tárgyak, amiket el lehet érni, vagy a külső ingerek, amik érdekesek a számukra, hanem a társas kapcsolataik, elsősorban az édesanyjuk jelenléte és a családjuk. Kutatások bebizonyították, hogy a csecsemőotthonokban nevelkedett babák fejlődése lassabb, instabilabb, mert nincs, akihez kötődhetnek. Ezzel szemben két osztrák kutató, L. Danzinger és L. Frankl olyan albán csecsemőket vizsgáltak meg, akik a helyi népszokások szerint életük első évét bölcsőben, bepólyálva töltötték, szabad mozgás nélkül, és szabad mozgásra nem nyílt lehetőségük. Az édesanyjuk ezalatt folyamatosan velük volt, szoptatta őket, beszélt hozzájuk és a család is folyamatosan foglalkozott a babával, a bölcsőt mindig oda helyezték, ahol a családtagok tevékenykedtek, így a baba állandóan kapcsolatban állt a többiekkel. Amint betöltötték az 1 évet és szabadon mozoghattak, ezek a babák 1-2 héten belül behozták a lemaradásukat, mert a szeretetteljes környezet, ami körülvette őket, inspirálóbb volt a számukra, mint a játékok jelenléte.
Noha a csecsemő mozgásfejlődése meglehetősen egyéni ütemet vehet fel, felmérések kimutatták, hogy 3 éves korra
Minden babának megvan a saját fejlődési ritmusa (fotó:F&F)
minden gyerek ugyanazokra a mozgásokra képes, hiába tanul meg tehát néhány baba hamarabb járni, 3 évesen ugyanolyan ügyesen ugrál és szalad majd, mint azok a társai, akik csak 14. hónaposan indultak el.
Azt is fontos tudni, hogy amikor látszólag semmit nem fejlődik a baba, akkor is sokat tanul. Lehet, hogy csak későn kezd el mászni, de közben megtanul szépen beszélni, vagy nagy kézügyességre tesz szert. Az is gyakori, hogy 1-2 alkalommal csinál valamit a baba, aztán pár hétig nem produkálja, ilyenkor nincs gond, egyszerűen csak még nem tartotta hasznosnak az adott mozgásformát, a lényeg az, hogy tudja, és amikor valóban szüksége lesz majd rá, akkor elő fogja venni majd.
A legfontosabb motiváció számára az anyai gondoskodás, ha választ kap a jelzéseire, sírására, ha megkapja a testközelséget, megnyugtatást, amit mindennap igényel, akkor megkapja azt az érzelmi alapot, ami megadja neki a bátorságot, hogy egyre ügyesebben és önállóbban vágjon neki a nagyvilágnak.